- különböző segédeszközök kellenek, hogy a különböző típusú térbeli adatokat digitális formába transzformáljuk

- az adatbevitel a GIS módszerek alkalmazásának szűk keresztmetszete

- amennyire lehet az adatbeviteli folyamatot automatizálni kell, de:

- a magas költségek miatt kutatás kutatás irányul új adatbeviteli módok kidolgozásába - de eddig csak kis költségcsökkentést tudtak felmutatni

- a GIS-be történő adatbevitel mind a hely, mind a tulajdonságot kifejező (attributum) adatok kódolását magában foglalja

- a helyzeti adatok, mint a derékszögű koordináta rendszer koordinátái vannak kódolva

- az attributum adatok gyakran táblázat formájában maradnak és tárolódnak

- billentyűzetről történő adatbevitel a nem térbeli tulajdonságok esetén jellemző

- kézi helymeghatározási eszközök

- automatizált eszközök

- közvetlen átalakítás más digitális forrásokból

- hanggal történő bevitelre való törekvés, különösen a digitalizálási folyamat ellenőrzésére

- a digitalizálók a térképekről és a fényképekről térbeli információk gyűjtésére szolgáló leghétköznapibb eszközök

- az érzékelőt (pl. szálkereszt) a digitalizáló tábla felszínén mozgatva a számítógép érzékeli annak helyzetét, és azt mint x,y koordináta párokat tárolja

- gyakran vezérlő billentyűk is vannak ezen a pontozó kurzoron, melyek az egész rendszer irányítását teszik lehetővé anélkül, hogy a számítógéphez kellene nyúlnunk

- a digitalizáló tábla 25x25 cm-es mérettől 150x200 cm-es méretig (A4 - A0) szerezhető be, ára kb. 500-5000$

- a korábbi digitalizálók ca. 1965-ig, bakelitből készültek

- az első rendszerek úgy működtek, hogy a kurzor elektromos jeleit lineáris elhelyezésű jelfogón keresztül rögzítették

- a jelenlegi táblák egy beépített fémhálóval rendelkeznek, amely a mágneses mezőt alakít ki, melyet a kurzor érzékel

- a térképet rögzítjük a digitalizáló táblán

- három, vagy több illesztőpontot (referencia pontot) digitalizálunk minden térképlapon

- a térképek tartalmát két különböző módon lehet digitalizálni

- előnyök és hátrányok:

-a legtöbb digitalizáló jelenleg pont módban dolgozik

- a digitalizáláshoz több térkép nem elég jó minőségű

- a térképek általában információkat jelenítenek meg és nem mindig adják meg annak pontos helyét

- a térképlapok határain jelentkező eltérések problémákat okozhatnak a GIS adatbázisban

- a felhasználói hiba okozhat átfedést, szakadást és keresztezéseket a vonalak találkozásánál

- a felhasználó fáradtsága, fásultsága

- a kézi digitalizálási folyamat teljes kifejtéséhez lásd. Marble et al, 1984

- néhány hibát automatikusan tudunk kezelni

- a hiba függ a térkép komplexitásától, a hiba értéke nagy a kisméretarányú komplex térképeknél

- ezt a témát későbbi fejezetekben részletesebben vizsgáljuk majd

- szokásos szabály a bérdigitalizálásban a percenként egy digitalizált határvonal elérése

- lényegében egy speciális TV kamera, amely a számítógép számára olvasható adatsort készít

- a szürkeségi, vagy színes fokozatok raszterképe sokféle eljárással feldolgozható

- többnyire szerény geometriai és radiometriai jellemzői vannak beleértve a térbeli torzítások különböző fajtáit és a színfokozatok egyenetlen érzékenységét a letapogatott területen

- eltérően a videoszkenneres rendszerektől az elektromechanikus rendszerek általában igen drágák (10000-100000 $) és lassúbbak, de jobb minőségű terméket állítanak elő

- a szkennerek egyik ismert fajtája egy beépített hengerrel oldja meg az adatfelvételt

- egy hasonló szerkezetbe fotodetektorsort építettek, amely egyidőben a raszter több sorát képes adatokkal feltölteni

- a szkennelési technikáról részletesebben Peuquetnél és Boylenál (1984) olvashatunk

- a dokumentumoknak tisztának kell lennie (nem lehet rajtuk szennyeződés)

- a vonalaknak legalább 0,1 mm vastagnak kell lennie

- komplex vonalakkal való munka esetén nagyobb az esély a hibára

- a szövegek úgy szkennelhetők, mint vonalas alakzatok

- a szintvonalakat nem szakíthatja meg szöveg

- az automatikus alakzat- ill. tulajdonságfelismerés (két szintvonal illetve út) nem egyszerű

- a jelkulcsi elemeket (pl. szőlő) fel kell ismerni

- ha jó forrásanyagunk van, a szkennelés jelentős időmegtakarítást jelent az adatbevitelnél

- egyik rendszerből a másikba történő adatátvitel fordítóprogrammal történhet

- egyre több és több adat válik elérhetővé mágneses adathordozókon

- ezek az adatok általában digitális szalagokon állnak rendelkezésre, amelyek beolvashatók a számítógépbe

- az objektumok vízszintes és magassági helyzetét közvetlenül meghatározza

- a mérési eredmények két fajtája ismert: távolság és irány

- a modern geodézia számos automatizált eszközt használ a távolság- és iránymérés könnyítésére

- a távolságmérés elektronikus eszközei a fénysugarak vagy rádióhullámok terjedési sebességét használják ki

- a teljes felszerelés (ára kb. 30.000 $) a távolság és irányadatokat is digitális formában rögzíti

- új, pontos helymeghatározási eszköz

- a műholdakról (pl. NAVSTAR) érkező jelekeket használja fel a helyzet meghatározásánál

- a pontos információ a műhold pályájától függ

- a megfelelő elektronikával ellátott rádióvevőhöz egy kis antenna csatlakozik, ezekkel az alkalmazott módszertől függően 1 óra vagy kevesebb, mint 1 sec alatt a rendszer képes a vevő térbeli helyzetének megállapítására

- az USA hadserege fejlesztette ki és működtette a rendszert, de ma már általánosan elérhető és a civil érdeklődés is nagy (pl. a Párizs - Dakar Rally egyik főszereplője)

- a jelenlegi GPS vevők kb. 5.000 és 15.000 $-ba kerülnek (1990 közepe), de áruk gyorsan csökken

- a vasúti társaságok GPS-t használnak pl. az USA vasúthálózatának első pontos felméréséhez, vagy a vonatok helyzetének nyomon követéséhez

- napjainkban a GPS használata eredményezte a Föld számos hegycsúcsa magasságának pontosítását, pl. a Mont Blanc, vagy a K2

- jelenleg az egyszerűbb GPS-ek 5-10 m közötti pontosságot biztosítanak, a földmérési pontosságú vevők pedig 1 cm-nél kisebbet

- a GPS már jelenleg olyan pontosságot tud biztosítani, mint az USA-ban használatos legnagyobb méretarányú alaptérkép

- az adatforrás típusa

- a GIS adatbázis modellje

- az adatok sűrűsége

- a GIS várható alkalmazásai

- néhány vektoradatnál sokkal eredményesebb, ha raszterré alakítjuk

- a megyehatárokat vektorként digitalizálhatjuk

- ezek az x,y koordináta párok ASCII fájlját képezik, amit a GIS-rel kell feldolgozni, vagy a digitalizáló kimenete közvetlenül a GIS-be kapcsolódik

- a határpontokból álló vektoros ábrázolás, majd ez raszter formába alakítható

- a határ digitalizálása sokkal kisebb munka, mint a cellánkénti adatbevitel

- a legtöbb raszteres GIS rendelkezik a vektor-raszter átalakítóval, amely a vektoros adatbevitelt támogatja

- sok szempontból szükség lehet a szkennelt képek jellegzetességeire, objektumaira

- a sikeres vektorizáció tiszta vonalak letapogatását feltételezi, amelyek minden zavaró jeltől, kávéfolttól, piszoktól mentesek

- miután a szkennerek a szinre is érzékenyek, a vektorizálásnál lehetőleg kerülni kell a sokszínű térképek használatát

- bár a szkennelés kevésbé igényel intenzív munkát, a vektorizációs problémák néha azt eredményezik, hogy a költségek ugyanolyan magasak, mint a kézi digitalizálásnál

- a földrajzi adatokra vonatkozóan számos formai szabvány létezik

- néhányat ezek közül a közhivatalok állítottak fel

- néhányat az eladó cég állított elő

- a kis standardokról részletesebben a 69. Fejezetben lehet olvasni

- a jó GIS a standard formák széles formáját fogadja el és állítja elő

- sok mód ismert a Föld görbült felszínének sík térképen való ábrázolására

- a jó GIS át tudja alakítani egyik vetületet a másikba, vagy a szélességi/hosszúsági kör rendszerbe

- a térképről szkenneléssel vagy digitalizálással történő adatbevitel megőrzi a térképi vetületet

- a különböző forrásból származó adatok miatt egy GIS adatbázisban gyakran több vetület is található és átalakítási eljárásokat kell alkalmazni, ha az adatokat integrálni, vagy összehasonlítani akarjuk

- az adatokat különböző méretarányokkal vihetjük be

- bár a GIS nem tárolja a bevitt dokumentum méretarányát mint az adatsor egy jellemzőjét, a méretarány mégis a pontosság fontos jelzője

- ugyanazt a területet bemutató, eltérő skálájú térképek gyakran ugyanzokat a sajátságokat ábrázolják

- a méretarányok különbözősége az adatintegráció fő problémája lehet

- a különböző forrásból származó raszteradatok különböző pixelméretet, orientációt, helyzetet és vetületet használhatnak

- a mintavétel itt az információ egyik pixelsorozatról a másikra való interpolálási folyamata

- ez a nagyobb pixelekre való áttérés esetén biztonságosan elvégezhető, a kisebb pixelekre való áttérés nagyon veszélyes

Burrough, R.A., 1986. Principles of Geographical Information Systems for Land Resources Assessment, Clarendon, Oxford. Chapter 4

Chrisman, N.R., 1978. "Efficient digitizing through the combination of appropriate hardware and software for error detection and editing," International Journal of Geographical Information Systems 1:265-77

Drummond, J., and M. Bosman, 1989. "A review of low-cost scanners," International Journal of Geographical Information Systems 3:89-97.

Ehlers, M., G. Edwards and Y. Bedard, 1989. "Integration of remote sensing with GIS: a necessary evolution," Photogrammetric Engineering and Remote Sensing 55(11):1619-27.

Goodchild, M.F. and B.R. Rizzo, 1987. "Performance evaluation and work-load estimation for geographic information systems," International Journal of Geographical Information Systems 1:67-76

Lai, Poh-Chin, 1988. "Resource use in manual digitizing. A case study of the Patuxent basin geographical information system database," International Journal of Geographical Information Systems 2(4):329-46.

Marble, D.F., J.P. Lauzon, and M. McGranaghan, 1984. "Development of a Conceptual Model of the Manual Digitizing Process," Proceedings of the International Symposium on Spatial Data Handling, Volume 1, August 20-24, 1984, Zurich, Switzerland, Symposium Secreteriat, Department of Geography, University of Zurich-Irchel, 8057 Zurich, Switzerland.

Peuquet, D. J., 1981. "Chartographic data, part I: the raster-to-vector process," Cartographica 18:34-48.

Peuquet, D. J., 1981. "An examination of techniques for reformatting digital cartographic data, part II: the raster-to-vector process," Cartographica 18:21-33.

Peuquet, D. J., and A. R. Boyle, 1984. Raster Scanning, Processing and Plotting of Cartographic Documents, SPAD Systems, Ltd., P.O. Box 571 Williamsville, New York 14221, U.S.A.

Tomlinson, R.F., H.W. Calkins and D.F. Marble, 1976. Computer Handling of Geographical Data, UNESCO Press, Paris.