Szerzői jog

Készítette:

Bognár Vilmos, OMFB

Ifj. Félegyházi András, MAK

Kolossa Tamás, OMFB

dr. Morschl Nóra, ARTISJUS

Várkonyi Ágnes, ARTISJUS

Budapest, 1993. november

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1992. október 19-én hirdette meg önkormányzati térinformatikai célpályázatát. Az 1993. február 28-i eredményhirdetést követően a digitális térképi alapok megteremtésének alapelveit tisztázandó, keserves, 3 hónapos ajánláskészítő időszakot éltünk át a nyertes projektek koordinátoraival. Eredményeként az e körbe tartozó hazai településeken az információs rendszerek térképi alapjainál elfogadottá vált az a megközelítés, hogy pontosságban a földmérési alaptérképhez illeszkedő, lépcsőzetesen is elkészíthető adatbázisok jöjjenek létre. A megvalósításnál a térképészetben az állami szerepek leosztásánál koordinációs, irányító, felügyeleti feladatokat kapott Földművelésügyi Minisztérium és különösen az FM Földügyi és Térképészeti Főosztály együttműködésére kell építenünk.

Mivel országos méretekről és gazdasági életünk alapinformációs rendszereiről van szó, az OMFB rendkívül fontosnak tartotta, hogy a digitális térképészetben a kataszteri rendszer előtt mintegy minőségellenőrző, minőségbiztosító jelleggel fejlődjék ki egy szűrő. Ahol eldől, hogy az állami alaptérkép részeként is forgalmazható-e, tehát pontos, aktuális és a szakma fő szereplői által szabványosítási igénnyel megfogalmazott minőségi kritériumoknak megfelelő térképi adatbázis jött-e létre valamely kellő képességekkel rendelkező szakmai egységnél, a megfelelő forrással rendelkező megrendelő igényeihez is illeszkedően. Független szakértőnél, kisszövetkezetnél, leányvállalat kirendeltségén vagy másutt, mindegy.

A mammut grafikus/térképi adatbázisok mellett a településirányítások térinformatikai rendszereinek működtetéséhez nehezen behatárolható számosságban egyéb, a polgármesteri hivatalokban és más, a települések életében kulcsfontosságú szervezeteknél - közművek, közszolgáltatások, szociális rendszerek, iskolaügy stb. - létező adattárak információira is szükség van. Folyamatosan, a település irányítása által is diktált feltételek mellett. Az adatbázisoknak, adattáraknak kommunikációs képességekkel kell rendelkezniük, ha tulajdonosaik a nagy rendszerek döntésközeli folyamataiban szerepet - s az informatikusok megrendelést, árbevételeket - kívánnak szerezni.

A feladat, ami e felismerésből adódóan megfogalmazható, méreteiben nehezen határolható le. Ideális az lenne, ha az érintett szakmák, tehát az informatikusok és az adatbázisok, adatbankok, adattárak stb. szervezetbeli gazdái - megegyezéses alapon - ki tudnák alakítani (általánosan alkalmazott formában!) az on-line adatbázisok szükséges mértékig harmonizált struktúráját, egységes vagy minimális számosságú, egyszerű kiválasztó interfésszel kezelhető lekérdezési algoritmusát, programjait és a jelen távközlési feltételekkel is működőképes adatátviteli protokollokat.

A Magyar Adatbázisforgalmazók Kamarája vállalta, hogy segít ennek a feladatnak a megoldásában, vagy talán pontosabban fogalmazva, elkezdésében. Szeretnénk kérni minden kollégát, hogy akinek e témában javaslata, fontos információja volna, keressen meg bennünket.

A fenti feladat vizsgálatánál gyorsan kiderült, hogy a szerzői jogokra különös figyelmet kell fordítanunk. Legalábbis Európában számos, jelentős informatikai tanácskozás tűzi sorban napirendjére.

A magyar szerzői jogi törvény jó. Jónak, az európai ajánlásokat, direktívákat fogadni képesnek minősítette e hazai környezetet még a szofvergyártók nemzetközileg aktív érdekképviselete is. Persze a törvénykorszerűsítés "szokványos" feladatait azért meg kell oldani. A térinformatikai projektek nemzetközileg majdnem azonos súlyú azon tanulságából kiindulva, hogy a kudarcok oka legalább fele arányban a különböző szakterületek kommunikációs nehézségeiből adódik, vállalkoztunk a MAK-kal arra, hogy a szerzői jogvédelmet az adattárak, adatok, működtető szoftverek oldaláról nézzük. Kellemes időtöltést kívánunk az anyag olvasóinak. Tudjuk, hogy számos kérdés marad még, amit átgondoltan leírva kellene a szakma és az alkalmazó kezébe adnunk. A szerzői jog informatikai értelmező szótárát, egyfajta jogi kalauzt az adatbázist készítőknek, mintaszerződéseket stb. Ezek műfajukat illetően is nehéz darabok. Kérjük az észrevételeket, kérdéseket, javaslatokat.

A szakmának kénytelen-kelletlen foglalkoznia kell azzal, hogy a szerzői jogok mellett az adattárakhoz fűződő egyéb tulajdonosi és más vagyoni jogok is tisztázásra, s ha lehet szerződésben rögzítésre szorulnak. Az aktívabb, gazdagabb piac építése érdekében is.

A további kulcskérdések közül kiemelkedik fontosságával: a személyiségi jogok védelme és az adatok szabad forgalmazása. Ez is tűz és víz egyszerre. Leírhatatlan fontosságú az a kérdés, hogy tömbhatáros vagy hektárraszteres generalizáláshoz fejlődik-e a magyar informatika ezen a téren, keserves buktatókon át, avagy a finomhangolás eszközrendszere berkeinkben hozzáférhetővé, "hangadóvá" válik-e.

Budapest, 1993. november 1.

Bognár Vilmos

Elemzésünk lezárását követően értesültünk arról, hogy az Európai Közösségek - azóta már Európai Unió - az adatbázisok vonatkozásában az Európa Parlament által javasolt módosításokat is figyelembe véve Irányelvet fogadott el (megjelent a J.O. C308/1 számában (1993. 11. 15)).

Az Irányelvet az EU tagországainak 1995. január 1. előtt át kell venniük saját, nemzeti jogalkotásukba.

Miután a Társulási Egyezmény alapján Magyarország jogharmonizációs feladatainak végrehajtása szükségszerűen felgyorsul, úgy ítéltük meg, hogy a szakmai közösségek számára fontos lehet az Irányelv gyors közreadása magyar nyelven is. Azt a változatot tettük elemzésünk mellé függelékként, amelyet az EU luxemburgi információs szolgálatánál dolgozó kollégáinktól kaptunk meg, ami tartalmazza a Bizottság javaslatához fűzött EP véleményt, s ezek Bizottság általi fogadtatását, továbbvitelét is.

Első áttekintésre megerősíthetjük azt a korábbi kijelentésünket, miszerint a szoftverekre vonatkozó szerzői jogi védelem a magyar jogban jó. Az adattárak, adatbázisok vonatkozásában a gyűjteményes művek megfogalmazása, taglalása azonban feltétlenül átgondolást, igényel. Ezt a szükséget az új információs technológiák hozták magukkal, új feltételrendszerként . Szeretnénk hozzájárulni a jó és gyors megoldáshoz.

Budapest, 1994. január 21.

Bognár Vilmos

A magyar szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. tv.( a továbbiakban: Szjt.) az alkotó ember kizárólagos jogait az "irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokra" biztosítja.

A törvény végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet, a 9/1969.(XII.29.) MM sz.rendelet (a továbbiakban: Vhr.) az egyes tipikus kifejezési formákat megemlítő, példálózó felsorolásában ma 14 műfajt, köztük a ”számítógépi programalkotásokat és a hozzájuk tartozó dokumentációkat” (a továbbiakban: szoftvert) is rögzíti.

A szerzői jogi védelem előfeltétele az alábbi ismérvek megléte a műben:

- alkotói jelleg,

- egyéni, eredeti vonások,

- azonosíthatóság,

- legalább minimális szellemi színvonal.

a) Az Szjt. a kizárólagos jogokat csak az alkotó munka eredményeként létrejött szellemi alkotásra biztosítja. Az alkotó munka olyan sajátos szellemi tevékenység, amely a gondolatot formálja, átalakítja.

b) A szerzői műnek egyéni, eredeti jelleggel kell rendelkeznie, ugyanakkor a szerzői jogi védelemnek nem feltétele, hogy az alkotás valamilyen eszmei (tudományos,művészi) értéket képviseljen. A szerzői mű az alkotó személyiségének bizonyos sajátosságait tükrözi, a mű létrehozójának önálló, egyéni szellemi terméke. Az egyediség, eredetiség megnyilvánulhat a mű külső formájában, vagy a szerkesztésben, anyagelrendezésben, gondolati koncepcióban, tehát a mű belső formájában, tartalmában is. A gondolatot, ötletet nem védi a szerzői jog, csak a formába öntött gondolat részesülhet szerzői jogi oltalomban.

c) A szerzői műnek valamilyen formában azonosíthatónak kell lennie. E követelmény azt jelenti, hogy bár a mű rögzítési módja a szerzői jogi védelem szempontjából közömbös, a műnek a közönség számára azonosíthatónak és akár közvetett úton érzékelhetőnek kell lennie.

d) A szerzői jogi védelemnek nem feltétele különösebb művészi színvonal, az alkotásnak legalább minimális szellemi színvonalat kell képviselnie.

A hagyományos információhordozókat felfoghatjuk egy meghatározott, körülhatárolt információs területről származó rögzített, minősített adatössszességnek, vagyis adattárnak (adatbanknak). Az elektronikus számítógépes adattárakban viszont számítógépi jelhordozókon tárolják a körülhatárolt területről származó információt, mégpedig úgy, hogy az adatok függetlenek az azokat felhasználó programoktól. Általában új adatokat is bevisznek és régieket törölnek, módosítanak. A Szellemi Tulajdon Világszervezete szerint az elektronikus adattár a gép által olvasható nyelven rögzített adatgyűjtemény. A japán szerzői jogi törvény legutóbbi módosítása így határozza meg az elektronikus adattár fogalmát: elvi megállapítások, számjegyek, rajzok és más információk olyan gyűjteménye, amelyet úgy rendszereztek, hogy ezek az információk számítógéppel hozzáférhetők legyenek.

Az elektronikus adattárak szükségszerűen kapcsolódnak a szoftver fogalmához. A számítógéppel való hozzáférés, adatkeresés, előhívás még a hagyományosan keletkezett és számítógépre csak átmásolt adattárnál is a gépet működtető, irányító szoftver segítségével történik. Így ezeknek az adattáraknak sem kézenfekvő a műfaj szerinti szerzői jogi minősítése, de az új tipusú, új módon keletkező adattárak esetén e tekintetben lényegesen bonyolultabb a helyzet. Ez utóbbiak sokszor már műszakilag közvetlenül értékelt adatokból épülnek fel. Ilyenkor az adatgyűjtés, rögzítés, rendszerezés, folyamatos működtetés és felhasználás elveit egy széles értelemben vett szoftver mű tartalmazza. A szoftver gyakran a felhasználó által véletlenszerű sorrendben betáplált adatok rendezésére és az adatkeresésre, reprodukálásra szolgál.

Az elektronikus adattárak az adattárolás és feldolgozás hatékony eszközei. Jellemzői a nagy tárolókapacitás, gyors hozzáférhetőség, automatikus szövegfeldolgozás és az ember-gép dialógus lehetősége, továbbá a központi adattárból nagy távolságra való gyors adattovábbítás és széles személyi kör által való hozzáférhetőség. Az elektronikus adattárak központi szerepet játszanak az elektronikus kiadói tevékenységben, a teletext és videotext rendszerek működtetésében.

A könnyű hozzáférhetőség és a gyors lemásolás lehetősége egyben veszélyt is jelent az adattárakra, pontosabban a létrehozásukhoz fűződő érdekekre. Általában a külső felhasználó csak egyes adatokhoz, adatcsoportokhoz juthat, de megfelelő fejlett szoftverrel az egész adattár a rendező elveivel és eredeti megjelenési, rendezettségi formájában is kivonható, átvihető egy másik számítógépre vagy külső adathordozóra. Mindezek alapján logikus az üzemeltetők gazdasági érdekei, befektetései jogi eszközökkel való megvédésének igénye. Ez az elv egyébként már a hagyományos, nem elektronikus adattárak, gyűjtemények, szerkesztett adatok kapcsán is elismerést nyert szerzői jogi védelem nyújtásával a szubjektív eredetiséget mutató ilyen műveknél.

A jogi védelemnek az adattáraknál ugyanúgy, mint a szoftvereknél, általában a szerzői jog mellett más eszközei is lehetnek, nevezetesen a versenyjog és a felhasználói szerződések is. Az adattárak üzemeltetői ezt a legkülönfélébb szerződéses kikötésekkel meg is kísérelik elérni, de ez nem kielégítő, mégpedig lényegében a szerződések hatályának a szerződő felekre való korlátozottsága miatt.

Nemcsak az adattárak üzemeltetőinek, létrehozóinak, hanem e körben másoknak, nevezetesen az adattárban tárolt információk eredeti jogosultjainak érdekei is méltánylást, védelmet érdemelnek. Így népességi, személyi adatok esetén az alanyok érdekeit védheti a polgári jog a személyiségi jogokról szóló szabályaival, továbbá az adatvédelemre vonatkozó egyéb jogszabályokkal. Az adattárban tárolt szerzői alkotásoknál pedig a szerzői jogi szabályok alkalmazandók.

Az adattárak tartalmának, egyes adatainak kizárólagos védelme szempontjából annak a ténynek van a legnagyobb jelentősége, hogy az adat /információ/ önmagában is egyéni-eredeti módon kifejtett gondolatsor-e, vagyis, hogy szerzői mű-e.

A pusztán tényeket vagy jelenségek egyes jellemzőit rögzítő adatok nyilván nem szerzői művek. Előfordulhat azonban, hogy bizonyos mennyiségű, egyenként egyszerűen tényeket rögzítő adat is összességében már hordozza a kiválasztás, szerkesztés, rendezés egyéni elveit, s ilyenkor az adatcsoport gyűjteményes műként szerzői jogi védelmet élvezhet.

Nehéz feladat annak megállapítása, hogy mely adatok részesülnek önmagukban is bizonyosan szerzői jogi védelemben. Itt fontos leszögezni, hogy maga az adat soha nem lesz azért védett szerzői mű, mert adattárban van, hanem csak akkor, ha önmagában megfelel a szerzői jogi védelmet élvező művel szemben támasztott követelményeknek.

Sajátos és az adattárak körében kivételes az a jelenség, amikor az adat ugyan nem előzetesen meglévő szerzői alkotás rögzített változata, de a gépben, a számítógép által megszületik és megfelel a szerzői alkotás kritériumainak. Az adattáraknál ez általában határeset, de a zenei és képzőművészeti alkotásoknál nem ritka. Az adattáraknál ilyen példa lehet a meteorológiai adatfeldolgozó szoftver által a nagyközönség részére produkált, a színezés és rajzolat folytán kifejtett egyéni gondolatnak minősülő meteorológiai tájékoztató térkép, vagy trükkfilm.

Ez utóbbi adattár-művekkel kapcsolatban bizonyos kétségek felmerülhetnek, hiszen az alkotás a szerzői jogban emberi alkotótevékenységet feltételez. Ilyen esetekben lényegében arról van szó, hogy a géppel előállított művek a számítógépet működtető szoftver alkotóinak tulajdonítandók. Nemzetközi egyetértés van abban, hogy a számítógéppel történő alkotás a szerzői jog szempontjából elvileg azonos a más gépi /akár írógépi/ segédeszközzel való alkotással.

A számítógépben, adattárban szokásosan rögzített adatok egy része előzetesen is létezett, meglévő szerzői mű. Egyértelmű a helyzet a teljes építészeti tervek, a teljes szövegterjedelemmel rögzített irodalmi művek, vagy számítógépi chip-en rögzített digitális hangfelvételek esetén.

A szerzői művekre vonatkozó adatrögzítés szempontjából a másik végletnek tekinthető az "index" - cím, kiadó, szerző stb. - rögzítése. Nyilvánvaló, hogy egy-egy, vagy néhány ilyen adat önmagában nem tárgya a szerzői jognak, de az egész index, mint megszerkesztett gyűjteményes mű esetleg védett lehet.

Mindaz, ami a dokumentációban a teljes szövegközlés és az index között van, szerzői jogi védelemképesség szempontjából gyakorlatilag eseti vizsgálatot igényel.

Az adattárban tárolt adatok fölötti kizárólagos rendelkezési jogok megléte vagy hiánya legalább olyan fontos az adattárak létrehozói, üzemeltetői számára, mint az adattár egészére vonatkozó jogok, hiszen a felhasználás - az esetleges engedély nélküli is - elsősorban az egyes adatok átvételét, megjelenítését, sokszorosítását jelenti. Továbbá, amennyiben az adatokra másoknak (vagyis a szerzőnek, kiadónak) eleve vannak bizonyos kizárólagos jogai, az adattárba való betáplálás és az abból való kivétel ezeket a jogokat is érintheti.

Azoknál az adatoknál, amelyekre nézve a szerzői jog nem ad kizárólagos pozíciót, engedélyezési jogot az adattár üzemeltetője legfeljebb csak versenyjogi vagy szerződéses alapon gyakorolhat. Egyetlen, vagy egy csoport adat kiemelése nem szerzői jogi felhasználás, mert ez nem tükrözi, nem tartalmazza az egyéni, eredeti módon kifejtett gondolatokat, vagyis az adattár egyedi rendezési elveit. Egyedi adatok ugyanis általában nem kifejtett gondolatok, hanem - anyagi megtestesülésüktől itt eltekintve - maguk az információk, tények, vagy akár megoldások, ötletek, tényszerű összefüggések. Ezekre nem lehet kizárólagos jogot szerezni, ezeket a szerzői jog nem tudja megragadni, ezeket bárki (aki egyébként jogszerűen hozzájuk fér) a szerzői jog szempontjából szabadon felhasználhatja.

Szerzői műnek nem minősülő adatok átvétele az adattárból egy további módon is engedélyköteles lehet. Egy nagyobb számú adatcsoport átvétele ugyanis már magának az adattárnak, mint szerkesztett, gyűjteményes műnek lényeges részben való átvételét jelentheti, és akkor ez az adattárra vonatkozó szerzői jogokat is érinti.

A szerzői jog által védett műveknek az adattárba való bekerülése, figyelemmel a későbbi számos műfelhasználási lehetőségre, közvetlenül érinti a szerzők és a szerzői jog egyéb jogosultjainak érdekeit. Egyetértés van a tekintetben, hogy elsősorban az adattárba való betáplálás, az input az a mozzanat, amelyet szerzői engedélyezéshez kell kötni.

Ennek megfelelően a magyar szerzői jog szerint a művek, műrészletek elektronikus adattárba való helyezése a szerző engedélyétől függ, hiszen nem kétséges, hogy az adattárba való felvétel döntő lépcső lehet a nyilvánossághoz közvetítés folyamatában. A törvény (a továbbiakban SZJT.) 13.§-a szerint a mű bármilyen felhasználásához, hacsak a törvény kifejezetten másképp nem rendelkezik, szerzői engedély szükséges. A magyar jog továbbá egy utaló szabállyal kimondja, hogy a számítástechnikai eszközökkel működtetett adattárak egészére vonatkozó jogok nem érintik az adattárba felvett művekre vonatkozó önálló szerzői jogokat.

A szerzői jogi alkotások adattárakból való felhasználása "output"-jának (mint például műpéldányokon való sokszorosítása, vezetékes átvitele, sugárzása, képernyőn való megjelenítése) minősítése a magyar jog szempontjából a "felhasználás" fogalmának a fentiek szerinti általános meghatározása miatt különösebb gondot nem okoz. Az inputnál elmondottak tehát itt is érvényesek.

A védett művek adattárból való felhasználása felvet néhány értelmezési kérdést az olyan szabályozás mellett, melyek a szerzők kizárólagos jogait konkrétan felsorolt felhasználási módokra állapítják meg. A nemzetközi szervezetek és a jogirodalom egyetért abban, hogy az adattár alapján bármilyen anyagi hordozón történő rögzítés sokszorosításnak tekinthető, az onnan való vezetékes átviteli vagy sugárzás nyilvánossághoz való közvetítésnek minősül, s mint ilyen, szerzői engedélytől függő mind a nemzetközi szerzői jogi egyezmény, mind pedig a legtöbb nemzeti szerzői jog szerint.

A legnagyobb gondot az adattár-műveknél a képernyőn való megjelenítés okozza, mert nem minősítik sokszorosításnak. A nyilvános előadás fogalma az ilyen felhasználásra több nemzeti jogban is kiterjeszthető. Az amerikai szerzői jog pedig kifejezetten nevesítette ezt a jogot: display-jog néven a szerzők személyéhez fűződő szerzői jogként ismeri el.

A szerzői alkotások adatárakban és adattárakból való felhasználása vitathatatlanul érinti a szerzői jogokat, így e jogok elismerésének kötelezettségét az adattárak esetkörében is hangsúlyozzák a szerzői jog nemzetközi szerveinek ajánlásai.

A magyar jogirodalom szerint a névfeltüntetés jogát az adott felhasználási ágban kialakult szokásoknak megfelelően kell gyakorolni. E szabályok gyakorlati értelmezése tehát - ideértve a gépi tárolókapacitás korlátai miatti szükségszerű rövidítéseket, változtatásokat is - Magyarországon a most fejlődő információgazdaság és a bíróságok feladata lesz.

Megfelelő szoftver eszközökkel nemcsak az adattár egyes adatai, hanem az adattár egésze is átvehető, teljes rendezettségi, eredeti megjelenési formájában. Ennek lehetősége, vagy ha a kalózfelhasználás oldaláról nézzük, a veszélye természetesen nagy. A szerzői jogi védelem itt is elősegítheti a rendezett felhasználást, és csökkentheti a tisztességtelen üzleti verseny lehetőségeit.

Az adattárakban a meghatározott rendszerben kiválasztott rögzített adatok az esetek egy részében változatlan formában és rendben reprodukálhatók képernyőn vagy nyomtatásban. Máskor viszont a betáplált adatokat számítógépes programok kezelik, rendezik, egymással új összefüggésekbe állítják, s így gépi úton áll elő egy adatbázis. Az elektronikus adattárak mindkét fajtájánál az adattárolás elvei rögzítettek a gép tevékenységét meghatározó szoftverben. Az adatbefogadási elveken túlmenően tehát további, adatfeldolgozási elvek is társulnak. Megállapítható, hogy az adatok kiválasztását, rögzítését, csoportosítását, összekapcsolását meghatározó rögzített elvek létrehozói a szerzői jogban ismert gyűjteményes művek szerkesztőihez hasonló tevékenységet végeznek.

A gyűjteményes mű több alkotásból összetevődő mű, amely az esetek töbsségében többszerzős is. E művekben - a magyar és a legtöbb külföldi jog szerint is - az egyes alkotói hozzájárulások oly kevéssé kapcsolódnak össze, hogy a létrejövő új egész tekintetében ezek szerzőjének nem keletkeznek kizárólagos jogai. Ha az egyes részek összeállítása, szerkesztése alkotótevékenységet feltételezett, a gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a magyar jogban a szerkesztőt illeti meg. Fontos megjegyezni, hogy a részekre az önálló szerzői jog külön-külön továbbra is fennáll. A gyűjteményes mű részeinek szerzőitől a mű kialakításához a szerkesztő engedélyt köteles kérni.

Az adattár-művek (gyűjteményes művek) szerzői jogi védelemképessége természetesen minden nemzeti jogban függ az "eredetiség" meglététől. Az eredetiség tekintetében általános követelményeket kell támasztani az adattáraknál, mint gyűjteményes műveknél is. Önmagában az adatok kiválasztására igen nehéz a védelem iránti igényt alapozni, ha a rendezési elvek azután maguktól értetődők (például időrend) vagy kényszerítők lesznek.

A magyar joggban a számítástechnikai eszközökkel működtetett elektronikus adattár művek a SZJT 5.§ (3) bekezdése szerinti gyűjteményes műnek minősülhetnek, anélkül, hogy a kiválasztás, szerkesztés, rendezés elveiben megnyilvánuló eredetiséggel szemben az irodalmi műveknél a szokásostól eltérő, "több" eredetiséget kívánnánk meg. A gyűjteményes mű állhat szerzői jogilag nem (vagy már nem) védett adatokból, művekből, műrészletekből is, és lehet akár egyetlen szerző műveinek összállítása is.

A magyar gyakorlatban még eldöntendő az elektronikus adattárak műfaji besorolása. Ennek nem a védelem ténye, hanem a felhasználási szerződési szabályok és a munkavállaló - szerző részesedési igénye szempontjából - van jelentősége.

A besorolást az nehezíti, hogy számos olyan adattár van, amely előzetesen más formában (kartonokon, teljes szövegek papír hordozón, stb.) létezett gyűjtemények, tehát nyilvánvalóan irodalmi, szakirodalmi műfajú művek számítógépbe táplált változata, ("elektronikus könyvtár", például).

A gyűjteményes mű a magyar jogban nem műfaji megjelölés. Gyűjteményes művek szinte bármely műfajban, az irodalom, a zene, a képzőművészet területén is létezhetnek. A gyűjteményes mű sajátosságai: eredetisége a kiválasztás, szerkesztés, felépítés, kombináció elveiben mutatkozik meg, és ennek az alkotói tevékenységnek a jellege, tipusa teljesen független lehet a gyűjteménybe felvett egyes részekben megnyilvánuló alkotói teljesítmény eredetiség-jellegétől.

Az elektronikus adattáraknál nem az a döntő minősítő szempont, hogy mit tárolnak, hanem, hogy tárolási és rendszerezési elveiket a számítógép e célú működését meghatározó szoftverben fejezik ki.

Az előzőekben megállapítottuk, hogy a szoftver gyűjteményes szerzői mű jogainak eredeti alanya a szerkesztő. A mű szerzői jogilag számító elemei a szerkesztési elvek és az azokat az adattár működtetésére alkalmas formában tartalmazó szoftver. Az adattár létrehozásának elrendelője, megszervezője, üzemeltetője az esetek nagy részében jogi személy, amely a gyűjteményes művet munkavállalói útján hozta létre, és működteti. Ennek következtében az adattárral kapcsolatos vagyoni jogok a munkáltatót illetik meg. A személyhez fűződő szerzői jogok viszont a munkavállaló szerzőnél maradnak.

A magyar szerzői jogban egyébként a munkáltató által megrendelt szoftver gyűjteményes műveknél is a Szerzői Jogi Törvény 14. §-a és végrehajtási szabályai alkalmazandók, úgy, ahogyan az általában a szoftver műveknél ismert. E szerint a vagyoni felhasználás joga a munkáltatót illeti meg. Mai jogunkban ez időhatár nélkül való. A személyhez fűződő szerzői jogok a szofver gyűjteményes mű szerkesztőjénél maradnak.

Az eddigiekben az elektronikus adattárban tárolt mű alanyainak szerzői jogát vizsgáltuk. De mi a szerzői jog tartalma a szoftver gyűjteményes művek, vagyis adattárak esetében?

A gyűjteményes művekre vonatkozó általános szabályból következően a szerzői felhasználási jog alanyának jogait csak az adattár egészének engedély nélküli felhasználása sértheti. E tekintetben viszont tisztázni kell, hogy mit érthetünk az adattár egészén?

Az adattár egészén vagy egy adott időpontbani teljes adatállományát, vagy a gyűjtési, tárolási, feldolgozási, szerkesztési elveit tartalmazó számítógépes eljárási rendszerét (szoftverét), esetleg olyan nagy adatcsoportját értjük, amely már magában hordozza az említett művek eredeti vonásait is.

Következő kérdés: mit érthetünk az adattár, mint egész szerzői jogi felhasználásán? Ezeknek az adatösszességeknek, vagy programban manifesztálódó szerkesztési elveknek a "felhasználása" a lemásolásban, sokszorosításban, képernyőn való megjelenítében, példányonkénti közönséghez terjesztésben állhat. Ezek azok a tevékenységek, eljárások, amelyekhez bárkinek az adattár üzemeltetőjének az engedélyét kell kérnie, amiért az üzemeltető bárkitől ellenszolgáltatást kérhet a szerzői jog alapján.

Annak a speciális esetnek a megítélésében, amikor valaki egy adattár összes adatait - egyszerre vagy lassanként - átveszi, és azt új elvek szerint újrarendezi, azok alapján "saját" új adattárat épít fel, két felfogás érvényesíthető. Az egyik szerint ezt új mű alkotásának kell tekinteni, minthogy a gyűjteményes mű lényegét jelentő rendezési elvek újak. A másik, az angol-amerikai jogi megközelítés szerint a fordításhoz, átdolgozáshoz hasonló tevékenységről van itt szó. Így ez is engedélyköteles felhasználásnak minősül. A magyar jog a gyakorlatibb angolszász felfogással ért egyet: a kiválasztási elvek új műbe való átkerülésére hivatkozva azt megakadályozandó, hogy azonos műfajban új, önálló alkotáshoz idegen mű felhasználható legyen.

Mivel az adattárakat főleg gazdasági célból üzemeltetik, és a magyar Szerzői Jogi Törvény a jövedelemszerzési, jövedelemfokozó magáncélú "műlejátszást" kifejezetten felhasználásnak minősíti, az adattár, vagy szerkesztési elvének átvétele egyértelműen felhasználás, amely szerzői díjazási igényt is keletkeztet.

Figyelemmel az elektronikus adattárak és a szoftverek előzőekben már felvázolt összefüggéseire, szükségesnek látszik az elektronikus adattárakra, mint szoftver gyűjteményes művekre vonatkozó szerzői jogi rendelkezések és álláspontok ismertetése mellett a szoftverekre irányadó szerzői jogszabályok és néhány általános szerzői jogi szabály áttekintése is.

A szoftver művek leginkább a tudományos írásművek közé sorolhatók. Tudományos mű alatt természetesen az alkalmazott tudományok is értendők, nemcsak a felfedezések, abszolút új felismerések. Az alkalmazott tudományos mű gyakran egyéni, eredeti alkotás. A szoftverek esetében is a tudomány egyik ága eredményeinek alkotó alkalmazásáról van szó, meghatározott eredmény elérése érdekében, egyes szoftverek pedig valódi tudományos alkotások.

Az Szjt. a szoftvert önálló műfajként nevesíti. Bár a műfaji besorolás a védelem szempontjából közömbös, annak mégis van jelentősége az egyes műfaj-specifikus szabályok alkalmazása, a szabad felhasználási tényállások szempontjából.

A szoftver művek jellemzője, hogy tipikus megvalósulási formájukban, tárgyi kódként az emberi szem számára nem érzékelhetők. Ez a tulajdonságuk nem lehet akadálya a szerzői jogi védelemnek, mivel a szerzői jog szempontjából ma már egyértelmű, hogy a közvetett, pl. műszaki eszközzel való érzékelési lehetőség is elegendő a mű azonosításához.

A szoftverek szerzői jogi védelmének egyik feltétele a szoftver mű eredetisége. Az eredetiséggel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miben nyilvánul meg az eredetiség a szoftvernél (ez lényeges kérdés, hiszen csak ezt védi a szerzői jog, erre terjedhetnek ki a szerzői jogtulajdonos igényei), továbbá ha ez a formán túl kiterjed a tartalmi elemekre is, hogyan egyeztethető össze azzal az alapelvvel, hogy a szerzői jog a mögöttes ötletet, elvet, gondolatot, megoldást nem védi.

A programfejlesztés során a programozói teljesítmény legalább annyira megnyilvánul a tartalom alkotói kialakításában, mint a formai elemek megfelelő megválasztásában. A szerzői művek egyes típusainál különösen nehéz a tartalmat és a formát szétválasztani, az elméletben beszélnek "belső formáról" is. Ez a belső forma a szoftvernél is hordozza a tartalom egyes elemeit konkrét megvalósulási formájukban. A belső forma, a gondolat megformálásának módja akkor eredeti, ha ez az algoritmus megoldási elemeinek kiválasztásában, továbbfejlesztésében nyilvánul meg, ugyanígy az egész programlefutás szerkezetében.

A szerzői jog azt a meghatározott gondolati kapcsolódást, azt a "szellemi ösvényt" védi, amelyen az alkotó egy adott célt (esztétikai, gazdasági, tudományos stb.) elér. E kifejezésmód, közlésforma elkülöníthető annak eredményétől, legalábbis amíg az más módszerekkel, módokkal, más szellemi ösvényen is elérhető. Nem a program működési formájában keresendő a védhető belső forma, hanem logikai szerkezetében.

A gondolatnak, az algoritmusnak ez a konkrétan megnyilvánuló formája védett, maga a gondolat tartalma továbbra is szabad, köztulajdon. Szabadok tehát a program elkészítéséhez felhasznált matematikai elvek és szabályok.

A programfejlesztés folyamatában szerzői jogilag védett formai elemek kerülnek át az egyik szakaszból a másikba (szövegrészek, képernyő- és adatelrendezési képek, a használt jelképrendszer stb.), továbbá tartalmi elemek is, amelyek a megoldási mód konkrét kifejezéseként átmennek a védett mű végleges alakjába.

Ezek a "belső formának" is nevezett - a kifejtés módjában megnyilvánuló - tartalmi elemek semmiképpen nem merev, szükségszerű technikai megvalósításai az algoritmusnak. Már egy egyszerűbb programnál sem lehet az összes megoldási elemet, gondolatot olyan szigorú rendbe kényszeríteni, hogy az ne hagyna szabad teret az önálló megoldásokra. Bizonyos tartalmi elemek szerzői jogi védelme tehát elkerülhetetlen. Ha a szerzői jog csak a formát védené, ez lényeges szerzői teljesítményeket hagyna szabadon, és a szoftvert csak az "egy az egyben" lemásolás ellen védené.

Gyakori ellenérv, hogy bizonyos belső szerkezeti elemek, több összetartozó programlépésből álló modulok már köztulajdonná váltak, ezek belső formaként nem védhetők. Ilyen esetben az előzetesen meglévő elemek alkotó összekapcsolásában, kombinációjában, szerkesztésében kell látnunk a védhető eredetiséget, ugyanúgy mint a gyűjteményes műveknél.

A szerkezetben megnyilvánuló eredetiség szerzői jogi védelme jogvita esetén azonosítási, bizonyítási nehézségekkel járhat. Az eredetiséget - a vitás esetekben - minden szoftvernél konkrétan ki kell mutatni.

A magyar szerzői jogalkotás a szoftver szerzői műként való azonosításával - 15/1983.(VII.12.)MM sz. rend. - a nemzetközi szerzői jogalkotás élvonalában haladt.

A 15/1983.(VII.12.)MM sz. rend. és az Szjt. végrehajtási rendeletének a szoftvert is érintő 1988. évi módosítása alapvetően két kérdést rendezett; a szoftvert önálló műfajként nevesítette és speciális szabályt adott a munkaviszonyban készült szoftverekre, főleg a díjazás kérdésében.

- A Szerzői Jogi Törvény védelme alá tartozó alkotások a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk. ( Vhr.1.§ (1)bek.)

- Származékos műként, fordításként védelem alatt áll a szoftvernek eredeti nyelvétől eltérő programnyelvre történő átírása is. (Vhr.3.§ (3)bek.)

- A munkaköri kötelezettségként alkotott szoftver mű felhasználási joga a munkáltatóra az átadással átszáll, ami azt is jelenti, hogy a munkáltató jogosult a szoftver saját célú belső használatára (futtatás), valamint az ilyen szoftvertermék programkönyvtári elhelyezésére. (Vhr.11.§ (5)bek.)

- Az 1983-ig érvényes szabályozás szerint a munkaköri kötelezettségként alkotó szerző-munkavállalónak minden műfajban 60-80 %-os részesedés járt a munkáltató jogdíjbevételéből, ha utóbbi a művet harmadik személynek értékesítette. A részesedés mértéke szoftver esetében 10-30 %-ra csökkent. (Vhr.12.§ (1)bek.)

- Szoftver esetén az általános 8 napos kifizetési határidőt a munkabér melletti jogdíjra a munkáltató eltérően is meghatározhatja, illetve feltételekhez kötheti. (Vhr.12.§ (1)bek.)

A szoftverekre vonatkozó külkereskedelmi szerződéseket nemcsak a Szerzői Jogvédő Hivatal útján, hanem erre jogosult külkereskedelmi vállalat vagy külkereskedelmi joggal felruházott gazdálkodó szervezet útján is lehet kötni. (Vhr.20.§ (2)bek.)

A bírósági gyakorlat a szoftver körében eddig a következő elvi megállapításokat eredményezte:

- A szoftver az adott perben tudományos jellegű szerzői jogvédelemre alkalmas szellemi alkotás volt.

- A szoftver fogalmába tartoznak a szoftver fejlesztés egyes fázisainak dokumentumai is.

- A szoftver dokumentáció önállóan is szerzői jogvédelem tárgya, s ez nem függ attól, hogy a kifejlesztés során végül is annak megfelelő program születik-e. A dokumentációnak tartalmánál fogva kell arra irányulnia, hogy a fejlesztés folyamatában része legyen a program kialakításának, arra elvileg alkalmas legyen.

- A szoftver művet a munkáltatónál megrendelő személy is "harmadik személy" az Szjt. Vhr. 12.§-ábanmeghatározott munkavállalói díjigény szempontjából.

- A munkáltató feladatkörébe tartozik a felhasználási szerződések megkötése a szoftverre is, ha egyébként feladata informatikai berendezések gyártása.

- A munkavállaló szerzőt megillető díj alapjaként a szoftver szolgáltatási szerződésben kikötött ellenértéket kell figyelembe venni.

- A 10 %-nál alacsonyabb munkavállaló-szerzői részesítés feladatkörbe tartozó szerződéskötés esetén is csak akkor lehetséges, ha ezt a ráfordítások indokolják.

- A szoftver művekre kötött szerződések elbírálásánál elsődlegesen a szerzői jogi szabályokat, az ezek által nem rendezett kérdésekben pedig a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ahogy a szerzői műveknél általában, úgy a szoftverre nézve is a szerzői jogok alanya csakis természetes személy, a szoftver létrehozója lehet. (Szjt.4.§ (1)bek.)

A jogirodalomban, joggyakorlatban képzett elv szerint az ellenkező bizonyításáig azt kell a mű szerzőjének tekinteni, akinek a neve ilyenként azon (a szoftvernél: a kísérő vagy más arra vonatkozó dokumentációban) szerepel.

A szerzői jogok vonatkozhatnak az eredeti műre, vagy - átdolgozás, fordítás esetén - az azt kiegészítő, módosító egyéni ,eredeti vonásokra (másodlagos alkotás, Szjt.4.§ (2)bek., Vhr.3.§ (3)bek.)

A szerző vagyoni jogainak lényege a mű felhasználásának engedélyezési joga. Ez a jog elidegeníthetetlen a magyar jogban. Egyrészt, mert gyakorlásában elszakíthatatlanul összefügg a szerzői jog által is deklaráltan elidegeníthetetlen személyhez fűződő jogokkal, másrészt, mert az Szjt. a vagyoni jogok gyakorlásáról szólva élők közötti jogügyletként kifejezetten csak a szerzői hozzájárulást említi. Ez a fő tartalmuk egyébként a törvény szintjén is szabályozott tipikus felhasználási szerződéseknek. Más kérdés, hogy a kizárólagos felhasználási jog engedélyezése (felhasználási szerződések), vagy törvényi átszállása (munkaviszonyra tekintettel) e jogok vagyoni gyakorlásában a szerzőt ideiglenesen vagy véglegesen korlátozhatja. A személyhez fűződő jogok általában ilyenkor változatlanul gyakorolhatók, de bizonyos joggyakorlási korlátok - a másik személy felhasználási jogosultsága folytán - itt is keletkezhetnek.

Összefoglalva: a természetes személy alkotón kívül (öröklés esetét kivéve), a szoftver szerzői jogainak alanya más nem lehet. A tőle jogot szerzők csak a mű felhasználási jogainak - esetleg kizárólagos és a teljes védelmi időre jogosított - alanyai.

A szoftver létrehozása többlépcsős folyamat. Ennek során a végső eredményre irányuló - önmagukban is védelemképes - részművek születnek.

A szoftver létrehozásának következő fázisairól beszélhetünk:

1. A feladat feltárása, rendszeranalízis (helyzetelemzés, célkitűzések, tervek és variánsok, megvalósíthatóság).

2. Rendszerterv, szakmai modell készítése (részfunkciók összefüggései és az egyes funkciók részletezése).

3. A programrendszer tervezete, a matematikai modell létrehozása diagramban (ez átmenet a technológiai funkciótól a programozott funkcióhoz), az egyes funkciók programokra bontása, majd a programok belső szerkezetének meghatározása, a be- és kimenő adatok, a feldolgozást vezérlő paraméterek meghatározásával.

4. A gépi eljárás kidolgozása a fenti lépések kialakításával kóddá - ez legtöbbször valamilyen programnyelv segítségével történik.

5. A gépi kód elkészítése és a számítások elvégzése, a programrendszer üzemeltetése.

Mindezek alapján szükségesnek látszik két kérdés megválaszolása:

1. Mely szoftver-fejlesztési munkák tekinthetők alkotói hozzájárulásnak?

2. Több szerző esetén mi ezek jogi viszonya egymáshoz és a szoftver műhöz?

ad.1. Az első négy lépés egyértelműen alkotói tevékenység, hiszen a matematikai megoldás sajátosan (egyéni választásokon, döntéseken át vezető) kiformálását jelenti. Az utolsó szakasznak, a gépi kód elkészítésének megítélése eseti kell legyen, de a választási lehetőségek behatároltsága miatt az alkotói jelleg kivételesnek látszik.

ad.2. Az eredeti szoftver tipikusan olyan többszerzős mű, amelynél az alkotók együttes szándéka, közös tudata egy jövőbeni mű, a szoftver létrehozására irányul. Ezen az alapon elkülöníthetjük a szoftvert a többszerzős művek másik fajtájától, az átdolgozástól, amely az eredeti változat elkészülte utáni engedélyezést kíván.

A szoftver tehát, amelyet több szerző is készített, az Szjt.5.§-a hatálya alá eső "közös mű". Így a polgári jogi egyetemlegességnek megfelelő szabályt alkalmazva a mű egészével a szerzőtársak (Szjt.5.§ (1)bek.) csak együttesen rendelkezhetnek, és ez a rendelkezési jog (s az abból fakadó anyagi jogosultságok) őket "kétség esetén" egyenlő arányban illeti meg. Egymás közötti más értelmű szerződés hiányában a jogdíjat egyenlő arányban kell megosztani. A személyhez fűződő jogokat önállóan is gyakorolhatják, de a visszavonási jogot csak együttesen. Ha a közös mű önálló részekre szétválasztható, a társszerzőket az egyes részekre önálló szerzői jog illeti meg (Szjt.5.§ (2)bek.). Ez utóbbi szabály szoftvereknél azonban nehezen alkalmazható.

A szoftver egyes fázisai részben önállóan is értékesíthetők, részben az elkészült szoftver szempontjából nézve - e szakaszok is összefolynak a további szakaszokkal, elválaszthatatlanok a többi részektől. Így tehát az olyan kérdésekre, hogy a szoftver egyes önálló szakaszai szerzőinek van-e külön szerzői joguk e részekre, s így azokkal, pl. egy másik szoftver létrehozása céljából a többi szerzői hozzájárulása nélkül is rendelkezhetnek-e, tulajdonképpen külön szabályozás lenne szükséges. Addig is csak az előzetes szerződéses kikötések adhatnak a konkrét esetekre egyértelmű választ.

Amint a művet a munkáltató átveszi, arra bizonyos feltételekkel és korlátokkal kizárólagos vagyoni hasznosítási (felhasználási) jogokat szerez, a munkavállaló szerzőt pedig amellett, hogy lényegében fennmaradnak a személyhez fűződő jogai, a munkabér mellett meghatározott esetekben szerzői jogdíj is megilleti.

Az Szjt. az említett kivételes szabályozást a munkaviszonyban létrehozott művekre vonatkoztatja, függetlenül attól, hogy jogi személy vagy egyéb munkáltatóról van szó. Nem a felek, hanem a közöttük fennálló jogviszony minősége a döntő.

Az Szjt.14.§-a alapján a szoftver műre akkor szerez a munkáltató saját felhasználási jogot, ha annak elkészítése a szerző munkaköri kötelezettsége, és a munkáltató a munkaviszony tartalma alapján a mű felhasználására jogosult.

Ilyenkor a szoftver átadásával száll át a felhasználás joga a munkáltatóra, és ez egyúttal a mű nyilvánosságra hozatalához való hozzájárulásnak is minősül. A munkáltató felhasználási joga magában foglalja a szoftver archiválását, a belső gyártási vagy fejlesztési felhasználást, tehát az átdolgozást is, hiszen az adatfeldolgozás körében a mű rendeltetésszerű használata állandó átdolgozást, igazítást és továbbfejlesztést jelent.

A belső felhasználás mellett a munkáltatót megilleti kizárólagos hatállyal e jogok más, harmadik személyekre való átruházásának joga is.

A szoftver szerzőt az alábbi személyhez fűződő jogok illetik meg:

A szerzőt megilleti a jog, hogy művén szerzőként feltűntessék, a mű részletének átvétele, a mű idézése vagy ismertetése esetén a szerzőt meg kell jelölni. A szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni.

Ha a mű felhasználásának joga a munkáltatót illeti meg, a mű visszavonására irányuló szerzői nyilatkozat esetén köteles a szerző nevének feltüntetését mellőzni. Ugyancsak mellőzni kell a szerző kívánságára nevének feltüntetését akkor is, ha a művön a munkáltató a munkaviszonyból folyó rendelkezési jogánál fogva változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet.

A nyilvánosságra hozatal joga a szerző legalapvetőbb személyiségi joga. E jog lényegéből fakadóan minden egyes mű tekintetében egyszeri, a nyilvánosságra kerüléssel egyszer s mindenkorra kimerül.

A szerző alapos okból visszavonhatja a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását pedig megtilthatja, köteles azonban a nyilatkozat időpontjáig felmerült kárt megtéríteni.

Ez nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására, tehát a szerző nem tilthatja el a munkáltatót a további felhasználástól.

A szerző személyhez fűződő jogait sérti a művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása. Jogosulatlan felhasználás különösen, ha arra jogszabály vagy a felhasználási joggal rendelkezni jogosult személy felhatalmazást nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának a határait túllépve a művet szélesebb körben, nagyobb példányszámban stb. használja fel. Az ismertetett személyhez fűződő jog széles, az Szjt. nemcsak a torzító, csonkító vagy a szező becsületére és hírnevére sérelmes változtatást tiltja. E jognak azonban van bizonyos korlátja. Az Szjt. 30.§-a szerint a felhasználó a felhasználáshoz elengedhetetlenül vagy nyilvánvalóan szükséges, a mű lényegét nem érintő változtatásokat engedély nélkül is végrehajthatja, de a módosítás lehetőségét előbb köteles a szerzőnek megadni.

Munkaviszony esetében, ha a mű felhasználásának joga a munkáltatót illeti meg, és a művön a munkáltató változtat, de a változtatással a szerző nem ért egyet, a munkáltató köteles a szerző nevének feltűntetését mellőzni. Ebből következik, hogy a szoftver változtatásához fűződő jogot a munkavállaló szerző nem gyakorolhatja.

Az Szjt. Vhr.12.§ (1)bek-e szerint, ha a munkáltató a munkaköri kötelezettségként készült, s neki átadott szoftver műre harmadik személlyel felhasználási szerződést köt, a szerződés alapján járó szerzői díj egy része a munkavállaló szerzőt illeti meg.

A szerzői díjból való részesedést csak a munkáltató visszterhes szerződései alapítják meg. A visszterhesség fogalmát azonban tágan kell értelmezni, s ha a felhasználási szerződés bármilyen vagyoni értékű ellenszolgáltatást helyez kilátásba, az már szerzői díjköveteléshez vezet.

A szerzői díj összegének 10-30 %-a illeti meg a szerzőt. Amennyiben a műre felhasználási szerződés kötése a munkáltató feladatkörébe tartozik, a munkáltató a mű szerzőjének díját 10 %-nál alacsonyabb mértékben is meghatározhatja.

A szerző vagyoni jogainak lényege: kizárólagos jogosultság arra, hogy a mű felhasználását engedélyezze.

A mű bármilyen felhasználásához - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a szerző hozzájárulása szükséges.

Felhasználáson a jogszabály szerint azt a folyamatot kell érteni, amely a művet vagy annak részletét a nyilvánossághoz közvetíti.

A szoftver tipikus használata, a program gépbeni futtatása és a szoftver lemásolása is szerzői jogi felhasználásnak minősül, ebből következően szerzői hozzájárulástól függő, díjköteles felhasználás.

Az átdolgozásnál, amely a fordítás mellett a származékos művek másik fajtája a magyar jogban, egy már meglévő műre úgy épül egy másik mű, hogy a meglévő mű eredeti vonásai - a másik mű létrehozója alkotó tevékenysége eredményeként - szükségszerűen módosulnak is.

A számítógépi programok átdolgozásának együttjárója a másolás, és főként utóbb a másodlagos műbeni használat, amely díjköteles és szerzői engedélytől teszi függővé magát az átdolgozást is.

A fordítás a szerzői jogban a gondolatkifejtés külső (nyelvi) formájának alkotó, de az eredeti vonásokat is megőrző átalakítása más formává.

Kérdéses, hogy a programok gépi kódra vagy gépi kódról mechanikus átfordítása alkotó tevékenység-e.

A jogszabály szerint a fordításról, az átdolgozásról szóló szabályokat kell alkalmazni az eredeti programnyelvről más programnyelvre való átírásra is, mindig szem előtt tartva az egyéni, eredeti jelleg követelményét is.

A fordítás alkotói jellege kérdéses azokban az esetekben is, amikor ezt a gépben rögzített külön fordítóprogram végzi.

Ilyenkor legfeljebb arról beszélhetünk, hogy az új programnyelvű változat másodlagos szerzője ( az eredeti jogainak sérelme nélkül) a fordítóprogram írója is.

A többségi álláspont szerint a szoftverek program formájában egy példányban való, magáncélú másolása is sérti a szoftver jogosultjainak érdekeit, így ez nem tartozik a szabad felhasználás körébe.

Az oktatás, ismeretterjesztés céljaira a művek nem általában, hanem konkrétan meghatározott esetkörökben és feltételekkel használhatók fel szabadon. Lényegében három ilyen terület van: az idézés, az átvétel, valamint a rádiós- és televíziós hírközlés. Az átvétel mindig csak az intézményes oktatás tankönyveiben, esetleg audiovizuális segédeszközeiben történhet, másrészt szoftverek teljes terjedelemben csak kivételesen kerülhetnek ilyen példatárakba, feltéve, hogy rövid, egyszerű programokról van szó.

A szabad felhasználás harmadik esetköre a "mű egyes példányainak kölcsönzése". Ez a szabály nyilvánvalóan az ingyenes jogügyletek körébe tartozó haszonkölcsönre utal, és célja az ingyenes könyvtári kölcsönzés lehetővé tétele.

A műpéldányok ellenérték fejében időleges használatba adása viszont bérletnek minősül, s így olyan felhasználás, amely szerzői engedélyhez és ennek fejében díjazáshoz kötött.

A szoftver szerződések lényeges közös elemeiket figyelembe véve az alábbiak szerint csoportosíthatók:

- szerződés jövőben alkotandó szoftver műről, vagyis szoftver fejlesztési szerződés,

- szerződés meglévő szoftver mű felhasználásáról, vagyis szoftver hasznosítási szerződés, ezen belül:

- egyedi (standard) felhasználói szoftver hasznosítása,

- tömeg-szoftver sokszorosított példányainak tárgyi kódkénti értékesítése,

Nem tekintendő szoftver szerződésnek viszont az a megállapodás, amely kizárólag szoftver karbantartására, hibajavításra irányul.

A meglévő szoftverre vonatkozó szerződés alanyai lényegében egyrészről a felhasználást engedő, másrészről a felhasználó, az előbbi pozícióban vagy a szerzőt vagy jogutódját, vagy a tőlük jogot szerző jogi személyt találjuk.

A jövőben alkotandó szoftverre vonatkozó szerződés alanyait általában fejlesztőnek és megrendelőnek nevezik.

A szoftver szerződésekben több szerző esetén szükséges e szerzőségi arány rögzítése is.

A szoftver szerződések kötelezettjétől a szerződések alapján elsősorban az várható el, hogy a másik felet hozza olyan helyzetbe, hogy a szoftvert a gyakorlatban használni tudja. A szoftver szerződés tárgya tehát szoftver fejlesztési szerződések esetében - a szoftver létrehozása is.

Ez utóbbi esetben valamely információs kapcsolatrendszer vagy termelés irányításának felmérése, jövőbeni számítógépes működtetésre vonatkozó rendszerjavaslat, rendszerterv, ezek számítógépi programjai és a hozzájuk tartozó dokumentációk elkészítése a szerződéses főkötelezettség. A szoftver jellegéből fakadóan a használati jog fő feltétele a mű különféle formáinak anyagi hordozókon való átadása is. Előfordul a programoknak a felhasználó adathordozóira való közvetlen elektronikus átvitele is, ami méginkább mutatja e szerződések lényegét, a nem anyagi, szellemi alkotás használatának lehetővé tételét.

A szoftver szerződések tartalmára nézve nincs közvetlenül kötelező szabály, így azt a felek a szerzői jogi törvényben megszabott korlátok között maguk állapítják meg.

A szoftver szerződés kötelezettje például a használat kizárólagos vagy nem kizárólagos, a teljes védelmi időre szóló vagy időben korlátozott formáit engedheti át és egyéb korlátozásokat is előírhat.

A felhasználó alapvető kötelezettsége az ellenérték megfizetése. A szoftver szerződés tipikusan visszterhes, az ellenérték nagyságára, a szoftver árára nincs kötelező szabály.

A szerződéses gyakorlat az ár tekintetében általában alkalmazza a licencia szerződéseknél már bevált formákat (fix ár, százalékos részesedés a továbbértékesítési bevételből, ezek kombinációi).

A felek gyakran kikötik a lépcsőzetes megvalósítás fázisaihoz igazodó részletbeni fizetést.

A szoftver szerződések gyakran járulékos szolgáltatásokra is kiterjednek. Ha a felhasználást engedő a munkavállalói által elkészített szoftvert értékesít, indokolt, hogy a szoftver árát a szerződésben, számlában a járulékos szolgáltatás (például betanítás, installálás) árától elkülönítve tüntessse föl. Ez az elkülönítés a szerződésszegés jogkövetkezményei szempontjából is indokolt.

A felhasználást engedő általában - kivéve a tömegszoftver tárgyi kódkénti értékesítését - köteles a szoftver működőképességét tesztekkel bizonyítani, a tesztanyagot is átadni, a szoftver használatára betanítani, a szoftvert a felhasználó gépére installálni.

Az átadás-átvételnek a szoftver működőképességét annak minden funkciójára nézve bizonyítania kell. Ehhez az igénylista pontjai szolgálnak összehasonlításul, illetve a szerződés egyéb specifikációja. Az eredményt jegyzőkönybe kell foglalni.

Biztosítékként a felek gyakran titoktartási kötelezettséget is kikötnek. További mellékkötelezettségek: a felek kellő időben egymás rendelkezésére bocsátják a szükséges adatokat és eszközöket, konzultációkat tartanak, sőt a szoftver működése során is kicserélik tapasztalataikat stb.

A szoftver szerződést érvényesen csak írásban lehet megkötni. Az írásbeli szerződés akkor érvényes, ha a felek a lényeges tartalmat rögzítik. Ilyennek tekintendő a felek személye, a szoftver használat célja, módja és esetleges átruházhatósága, területi, időbeli és egyéb korlátai, végül ellenértéke. A szoftver fejlesztési szerződéseknél elengedhetetlen kellék a részletes igénylista. Ebben a felek a kívánt illetve ígért teljesítmény pontos leírását adják.

A jövőben megalkotandó művek elfogadásáról - az Szjt .29.§ (1) bek. értelmében - a felhasználónak nyilatkoznia kell.

Erre a mű átadásától számított két hónap áll rendelkezésére, különben a mű elfogadottnak tekintendő, a szoftverre vonatkozó szavatosság érintetlenül maradásával. Ha a szerződés jövőben megalkotandó szoftverre vonatkozik, kijavításra ismételten vissza lehet adni, és annak megtörténtéig a mű nem számít elfogadottnak, és a jogdíj sem jár. Ha viszont a szoftver mű a kijavítás után sem alkalmas a felhasználásra a felhasználó elállása mellett mérsékelt díjazás illeti meg a szerzőt.

Szoftver esetében az előzetesen már meglévő művekre kötött szerződéseknél is szükséges a szoftver kifejezett elfogadása, nemcsak az egyszerű átvétel. Az elfogadást az ilyen szerződések teljesítésénél is átadás-átvételi jegyzőkönyben szokták rögzíteni.

Szoftver szerződésekben kötbért nem lehet kikötni, késedelem esetén egyéb jogkövetkezmények, (teljesítés követelése, elállás, kártérítés alkalmazhatók).

A Polgári Törvénykönyv szerint a kötelezett szavatol azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor, szoftver szerződéseknél a megengedett használat teljes időtartama alatt megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott tulajdonságok.

Törvényes kelléknek azt az általános követelményt tekinthetjük, hogy a szoftver a rendeltetésszerű használatra vagy felhasználásra alkalmas legyen.

A szoftvertől konkrétan, különösen megkívánt alkalmasságot csak a szerződésben részletesen leírt követelményekkel (a feladat és a program jellemzői, szoftver és hardver környezet stb.) azonosíthatjuk. A helyesen kialakított szoftver szerződések részletes igénylistát tartalmaznak, az átadott szoftvernek ennek és minimálisan a dokumentációnak kell megfelelnie.

A hibás teljesítés objektív jogkövetkezményeiről a szoftver mű esetében csak a nyílt, az átadáskor kiderülő hibák esetére tartalmaz szabályt az Szjt. 29.§. E szerint - és ez a szabályozás csak a megrendelt műre vonatkozik - a megrendelő a művet kijavításra ismételten visszaaadhat-ja, végleges alkalmatlanság esetén csökkentett díjfizetés mellett a megrendelő a szerződéstől elállhat. A rejtett szoftver hibára a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Polgári Törvénykönyv 310.§, 318.§-ai szerint a hibás teljesítéssel okozott kárt (az elmaradt hasznot is) a kötelezett a szerződés hatályának tartama alatt, sőt azon túl is az általános elévülési időn belül köteles megtéríteni, hacsak nem bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ezt a felelősséget csak jogszabályi felhatalmazással és csak az átlagos gondatlanság esetére lehet korlátozni. A felhasználási szerződéseknél, szoftver szerződéseknél a korlátozást megengedő ilyen szabály jelenleg nincsen.

A Polgári Törvénykönyv szerint (248.§) a felek a szavatossági kötelezettségen felüli helytállásra a kötelezett terhére jótállást is kiköthetnek.

A szoftver szerződésekben a kötelezett szavatolja azt is, hogy mások jogai a szoftver használatát nem fogják akadályozni. A felhasználást engedő nyilatkozattal azt is kijelentheti, hogy a szerződés tárgyát képező szoftver eredeti szerzői alkotás.

Ha az átruházott jog használata harmadik személyek joga miatt korlátozott vagy kizárt, a jogosult felhívhatja a kötelezettet a korlátozások elhárítására. Ennek eredménytelensége esetén, ha a szerződés jogi célja így nem érhető el, rendkívüli felmondásnak van helye. Ha a szerződés fenntartható, de a használati jog értéke kisebb, árcsökkentés alkalmazható. A rosszhiszemű felhasználást engedővel szemben teljes kártérítésnek, a jóhiszeművel szemben a szerződés megkötéséből eredő károk megtérítésének van helye.

A szerző jogainak megsértése esetén - az eset körülményei szerint - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

- követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását,

- követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől,

- követelheti, hogy a jogsértő - nyilatkozattal vagy más megfelelő módon - adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről és költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak,

- követelheti a sérelmes helyzet megszűntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetve jogsértő mivoltától való megfosztását.

A szerzői jog megsértése esetén a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítés jár. Kártérítésre alap az is, ha a szerző személyhez fűződő jogait tartósan vagy súlyosan megsértik.

A mű jogosulatlan felhasználása esetén a szerzőt megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj.

Ha a jogsértés a felhasználónak felróható, a szerzőt megillető díjon és kártérítésen felül a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként is meg kell ítélni. Ezt az összeget a bíróság csak méltánylást érdemlő körülmények alapján mérsékelheti. (Szjt.52.§)

Szoftver jogosulatlan felhasználása esetén a bíróság által megítélt bírságot a Központi Statisztikai Hivatalhoz kell befizetni. A bírságokból befolyt összeget szoftver-fejlesztési célokra kell fordítani. (Vhr.37.§ (2) bek.)

A szerzői jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A szerzői jogok megsértését a szerzői jog mellett a büntetőjog is szankcionálja. A Büntető Törvénykönyv 1993. május 15-én hatályba lépett módosítása szerint (BTK. 329§/A ):

"(1) Aki irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének művén, fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői és szomszédos jogok megsértését

a) jelentős vagyoni hátrányt okozva;

b) üzletszerűen követik el.

(3) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a szerzői és szomszédos jogok megsértését különösen nagy vagyoni hátrányt okozva követik el.

(4) Aki a szerzői és szomszédos jogok megsértését gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

(5) A szerzői és szomszédos jogok megsértése esetén el kell kobozni az elkövető tulajdonában lévő dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövetik. Az elkobzásnak akkor is helye van, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, de a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott."

Az egyéni eredeti számítógépi programokat több tucat ország - közte az összes fejlett ipari állam - joga szerzői alkotásként (is) védi. Jellemző példaként a világ legnagyobb szoftvergyártó államainak "szoftver szerzői jogát" vázoljuk fel.

A német szerzői jog az 1985. évi módosítás nyomán a számítógépi programokat irodalmi műként rendeli védeni. További önálló jogszabályi rendelkezések hiányában - a magáncélú másolás esetét kivéve - a számítógépi programok szerzői jogi védelmére is a szerzői művekre általánosan irányadó jogszabályok vonatkoznak.

A bírói gyakorlat ugyanakkor néhány kérdésben igencsak sajátos álláspontot alakított ki. A Legfelsőbb Bíróság a precedensként emlegetett "Inkasso-program" ítéletben a számítógépi programok vonatkozásában egy, a szerzői művekkel szemben támasztott eredetiség követelményét meghaladó, magasabb mércét alkalmazott. A nevezetes ítélet szerint ugyanis számítógépi programok esetében a megállapított egyedi vonásokat és az ezekből adódó összbenyomást egy átlagos alkotó művével is össze kell vetni és "csak az olyan alkotás, amely az átlagos tudású programalkotó alkotását meghaladja, tarthat igényt a szerzői jogi védelemre". Az "Inkasso-program" ítélettel és következményeivel a német irodalomban néhányan egyetértenek, de az ott kifejtett elv merev alkalmazását a többség veszélyesnek tartaná.

A francia szerzői jog egy 1985-ben megszületett törvényben rendelkezett többek között a számítógépes programok védelméről is.

A jogszabály értelmében a szerző, ellenkező szerződési kikötés hiányában köteles tűrni, hogy a felhasználó a megengedett terjedelemben a programot átdolgozza, nem élhet továbbá a kijavításhoz, illetőleg a visszavonáshoz való jogával sem.

A számítógépi programok tekintetében alkalmazandó 25 éves védelmi idő a szerzői művekre általában megállapított, a Berni Uniós Egyezmény rendelkezéseihez igazodó védelmi időhöz képest (amelynek értelmében a mű a szerző életében és a halálát követő 50 éven belül védett) kivételesnek mondható. Ez nyilvánvalóan az említett Egyezménybe ütközik, amivel szemben a rendelkezés védelmezői kevés meggyőző erővel hivatkoznak arra, hogy a szoftver "alkalmazott művészeti alkotás" lenne. Utóbbira ugyanis az Egyezmény rövidebb védelmi időt is enged.

Sajátos rendelkezéseket állapít meg ezen túlmenően a jogszabály a számítógépi programok szerzői jogának megsértésével kapcsolatos eljárásra is.

Az Amerikai Egyesült Államok szerzői jogi törvényének 1980. évi módosításában szereplő meghatározás értelmében a számítógépi program olyan megállapítások vagy utasítások sorozata, amelyet közvetlenül vagy közvetett módon használnak fel meghatározott eredmény elérése céljából a számítógépben. Nem tekinthető a szerzői jog megsértésének, ha a számítógépi programot annak jogos tulajdonosa a számítógépi felhasználás vagy biztonsági másolat céljából lemásolja vagy átdolgozza.

Az ítélkezési gyakorlat során kialakított állásfoglalás szerint a szerzői jogi védelem nem csak a számítógépi program formai, betű szerinti elemeire, de annak szerkezetére és felépítésére is kiterjed és nincsen különbség a védelem szempontjából a forrás program és a tárgyi program között.

A japán szerzői jog védi mindazokat a számítógépi programokat, amelyek a törvény által előírt eredetiség követelményének megfelelnek.

Nem részesül védelemben a programoknak az a köre, amely az iparban vagy egyébként közismert.

A program szerzője jogosult nevének feltüntetését kérni művének valamennyi példányán, erre irányuló jogát azonban a felhasználóval kötött szerződés korlátozhatja. A számítógépi program alkotójának a mű sérthetetlenségéhez való jogát a törvény korlátozza, amikor lehetőséget biztosít a jogos tulajdonos részére, hogy a program használatához feltétlenül szükséges változtatásokat és átdolgozásokat elvégezze.

A számítógépi programok saját célú, otthon történő felhasználása nem sérti a programok szerzőinek a törvényben biztosított jogait. A gépi futtatással a szerzői jog megsértése csak abban az esetben valósul meg, ha a program használata üzleti érdekből történt és a használó ennek tudatában volt.

A Szerzői Jogvédő Hivatal - eleget téve az alapító rendeletében előírt feladatának -, hogy biztosítsa a szerzői jogok fokozott védelmét és eleget tegyen számos szerző erre irányuló igényének, új nyilvántartási rendszer kialakításával bővítette tevékenységét.

1993. június 1. napjától kezdődően nyilvántartásba veszik azokat a szoftvereket és a hozzájuk tartozó dokumentációkat, valamint tanulmányokat, amelyeket akár a szerzők, akár más személyek (szervezetek) nyilvántartásba vétel céljából a Szerzői Jogvédő Hivatalnak bemutatnak.

Tekintettel arra, hogy a szerzői műveket létrejöttüktől kezdve, minden nyilvántartásba vétel nélkül is védi az 1969. évi III. tv. (Szerzői jogi törvény), a fenti nyilvántartási rendszer kialakításának célja csak az, hogy hitelesen tanúsítsa azt a tényt, hogy egy adott mű a bemutatás időpontjában létezett, és segítse elő a szerző és a mű azonosíthatóságának bizonyítását. A nyilvántartásba vételkor kiadásra kerülő tanúsítvány szövege is leszögezi, hogy ez az önkéntesen igénybe vehető eljárás szerzői jogokat nem keletkeztet.

A nyilvántartásba vétel során a bemutatott műveket (szoftver, tanulmány) a Szerzői Jogvédő Hivatal pecsétjével lezárt borítékba helyezik, és a bemutatás tényéről "Tanúsítvány"-t adnak ki, amely azt igazolja, hogy a bemutatás meghatározott időpontban megtörtént.

A bemutatott művek nyilvántartása nyilvános, a tanúsítványban szereplő személyes adatokról írásbeli megkeresés vagy személyes érdeklődés esetén másolatot adnak ki.

Egy műpéldány nyilvántartásba vételéért a Szerzői Jogvédő Hivatal

2.500 Ft kezelési költséget

számít fel.

A nyilvántartásba vett adatokról másolat készítése esetén a kezelési költség

A nyilvántartási rendszerre vonatkozóan készséggel adnak további részletes információkat az alábbi telefonszámokon:

ARTISJUS Szerzői Jogvédő Hivatal: 118-2606 vagy 118-0027